Máriahegyi Tanyaovi

SZOBATISZTASÁG

Minden családnak van pár jó kis története,vicces sztorija arról, hogyan szokott le gyerkekük a pelenkáról, és hogyan kezdte el használni a bilit, WC-t. Ez kétségkévül nagy próba,főleg az első gyermeküket nevelők számára,de még a testvérek között is vannak különbségek,ők sem egyformán lesznek szobatiszták. 

A bilire szoktatásnál a három legfontosabb dolog a türelem, a kitartás és a pozitív hozzáállás,ezek nélkül sokkal később történik meg az átállás. Előfordulhat az is hogy már szobatiszta a gyermek,mégis mintha elfelejtette volna hogy is kell használni a bilit,de ijedségre ilyenkor sincs semmi ok, a gyerekek több mint 80 százalékánál előfordul, hogy időnként visszaesik:). Saját tapasztalat minden gyerek megérik rá:),az én kisfiam nyáron rászokott a bilire,utána kis szünet következett,majd kb.3 hónap után már ő mondta hogy most már nbe vegyünk pelenkát mert ő már nagyfiú:).

Most pár szót az előforduló problémákról:
1. Nem akar ráülni a bilire.

Ha nem akarja használni a bilit,valószínű még nem érett meg a szobatisztaságra. Az első legfontosabb lépés , hogy megtudjuk, valóban készen áll-e a gyerek a szobatisztaságra, és megérti-e, miről van szó. Ha érdeklődik a bili iránt, naponta legalább két óra hosszat száraz marad a pelenkája, abbahagyja a játékot, amikor a pelenkába csinál, vagy netán tisztát kér, akkor ideje a bilit odakészíteni neki a fürdőszobába, beszerezni egy csomó leszoktató pelenkát, és elkezdeni a bilire szoktatást. Nálunk a jutalom matricát váltak be a legjobban,de csak akkor működik ha a gyermek már érti mit szeretnénk tőle.
Ha úgy ítéljük, hogy még nem érett meg a szobatisztaságra, akkor is el lehet kezdeni lerakni az alapokat. Olvashatunk a gyereknek bilis meséket:),kis történeteket,akár mi is kitalálhatunk ilyen témájú meét(a gyerekek nagyon szeretik azokat a meséket ahol önmagukról hallanak:),pl.mackóval helyettesíthatjük a gyermeket,hogy mit csinált aznap a kis mackó-gyermekünk,és ebbe szőjjük bele azt amire szeretnénk kérni ).Lányokkal játszhatunk a bepisilős babával, vagy magunkkal vihetjük a gyereket a WC-re.

De soha ne erőltessük, nehogy daclegyen belőle. Ha tiltakozik, halasszuk el a szoktatást, mert nincs semmi értelme erőszakoskodni.Szeretettel,megértéssel segítsük!

2. Csak akkor használja a bilit, ha én ültetem rá.

ASzülők nagy része mondja ezt, és  természetes, hogy a gyerek eleinte támaszkodik a szüleire. Egy kis gyakorlattal a kicsi megtanulja felismerni a testi szükségleteit, és időben kéri a bilit.

Ha viszont hetek múltán is még mindig a szülő kezdeményez, akkor változtatni kell ezen a szokáson. Mondjuk meg a gyereknek, hogy ő már nagy fiú vagy lány, és ha kell, egyedül is megtalálja a bilit. Apróbb jutalmakat is ki lehet tűzni(matrica,mosolygós napocska,nyomda-kedvenc figura gyüjtése egy füzetbe), csak vigyázzunk, nehogy túl nagy legyen a jutalmazás.

3. A gyerek belepisil a bilibe, de kakilni nem hajlandó.

Ha egyáltalán nem akar egy gyermek kakilni, mutassuk meg a gyermekorvosnak, nincs-e szorulása. Változtassunk az étrenden – több gyümölcs, zöldség és víz – valószínűleg megoldja a problémát.

Ha a pelenkába belekakil, de a bilibe nem hajlandó, annak minden bizonnyal a félelem az oka. – Sok gyerek érzi úgy, hogy elveszít magából egy darabot ilyenkor. Az is lehet, hogy attól fél, a víz ráfröccsen a WC-ből, vagy hogy ő is eltűnik a lefolyóban. Ilyenkor a legjobb türelmesen kivárni.

Segítsünk a gyereknek leküzdeni a félelmét. Először hadd kakiljon a pelenkába, de ezt a WC-ben vagy a fürdőben tegye. A következő lépésben bekakilhat a pelenkába, de a bilin vagy a WC-n ülve. Célszerű ez után egy lukat vágni a pelenkába, és úgy ültetni rá a bilire a gyereket. Miután ezt megszokta, eljött az ideje a bugyi viselésének.

4. Csak otthon akar bilizni a gyerek

Sok kisgyerek ragaszkodik a saját bilijéhez vagy WC-ülőkéjéhez. Különösen a nyilvános WC-ktől félhetnek a kicsik, vagy a nagyobb Wc riasztja őket, vagy megijedhetnek az automata öblítéstől. Eleinte vigyük magunkkal a gyerek bilijét vagy ülőkéjét.

5. Nappal már szobatiszta, de éjszaka bepisil.

A legtöbb szülő azt hiszi, hogy ha a gyerek nappal már megbízhatóan szobatiszta, az azt jelenti, hogy éjszakára is az. Nem ritka, hogy a gyerek 7 éves koráig bepisil éjszaka, hiszen jól alszik, és kicsi a hólyagja. Adjunk éjjelre ilyenkor rá vagy pelenkát, vagy leszoktató pelenkát – az egész családnak jobb lesz az éjszakája.

Néhány jó tanács:

•  figyeljünk arra, hogy ne szenvedés,kényszer, hanem jó móka legyen a bilire szoktatás
•  ne túlozzuk el a dolog jelentőségét

Először is, a jogi feltételeknek (a 3. életévét betöltése, illetve a nappali szobatisztaság) eleget kell tudni tenni, utána kezdheti csak el a gyermek az óvodai életét. Amikor bekerül ebbe az intézménybe, a megszokott családi környezetből egy sokkal önelláttóbb környezetbe kerül át. Itt már g

ondoskodnia kell magáról valamilyen módon. Ezért, amit nagyon fontosnak tartok, hogy a gondozási feladatok során a gyermek tisztában legyen a WC használattal, és az ezek után járó higiéniai szokásokkal (WC papí

r használat, WC lehúzás, kézmosás).

A ruháját tudja levenni, vagy kis segítséget igényeljen csak.

Az étkezéseket előtt mosson kezet, és legyen igénye is rá. Étkezések során használja az evőeszközöket rendeltetésszerűen. Nem baj, ha csak kanállal eszi még az ételek nagy részét, de ne hadonásszon vele, ne tekintse játéknak az evőeszközöket. Amit még itt megemlítenék, az az önálló étkezés, hisz egy körülbelül 20 fős csoportban nem jut idő mindenkit egyenként megetetni. A kiscsoportosok pedig nagyon ügyesek, tudnak ők egyedül is enni.

ÖNÁLLÓ ÖLTÖZKÖDÉS

Az óvodába kerüléskor sokszor kell levetkőzni, felöltözni. Gyakran a gyerekek nem ismerik fel a saját ruháik

at sem, és ez problémát jelenthet (ezért főleg eleinte fontos, hogy az ovis jel szerepeljen a ruhákon is). A szülő mutassa meg neki, beszéljék meg a reggeli otthoni öltözködés során, hogy mi került rá, az óvodában pedig a benti ruháit is ismerje meg. A gyermek számára nagy előnyt jelent, ha a ruháinak nagy részét egyedül is fel tudja venni. Ezzel sokkal gyorsabbá teheti az óvodai levegőztetés előtti öltözködést. Sőt, mindezek mellett büszkeség tölti el, hogy egyedül tudta megcsinálni ezt a feladatot. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a szülők otthon hagyják, hogy gyermekük hadd próbálkozzon a ruhadarabok és cipők felvételével. Adjuk meg neki az időt rá, ne rohanjunk mindig mindenhová. Az eleinte csetlő-botló mozdulatok hamarosan begyakorolt rutinná válnak, és középsős korában már csak a cipőbekötésre, sapkabekötésre kell a szüleiket, óvónőket megkérniük.

A BÖLCSÖDÉBŐL ÉRKEZŐ GYERMEK

 A bölcsődéből érkező gyermekeknél más a helyzet. A gyerekek ott megtanulják az intézményes viselkedések és szabályok nagy részét, és ügyes kiscsoportosként érkeznek az óvodába.

- Mit kell vinniük általában a szülőknek egy óvodába, mire kell készülniük? Az óvodai beiratáskor érdemes erre rákérdezni, mert óvodánként változó a helyzet. Egyre több helyen kérik azonban a szülőket, hogy zsebkendőt, fogmosó felszerelést (fogkefe, fogkrém, pohár), papírszalvétát(100-as éttermi,szendvics szalvéta) vigyenek a gyermeküknek. Emellett még a papírtörlőt és a WC papírt is szokták kérni néhány helyen. Ha az óvoda biztosít törölközőt és ágyneműt, akkor ezzel sem kell bajlódnia a szülőknek. A vizuális felszereléseket (írólap, rajzlap, színesceruza, zsírkréta, festék, gyurma) általában az óvónők szerzik be. Többnyire az óvoda is állja ezeket a kiadásokat, de előfordul, hogy csoportpénzből fizetik ki a szülők.

- Milyen ruhákat célszerű vinni a gyerekeknek? Hogy ne vesszenek el a ruhák mindenbe rajzoljuk be a jelét!!!Legyen váltóruha 1-2 bugyi, zokni, trikó, a nagyobb zsebébe pedig kerüljön 1-2 póló, melegítő nadrág, a kislányoknak szoknya. A gyermekek a legjobban pamutruhákban érzik jól magukat. Jól szellőzik és kényelmes viselet. Télen célszerű több rétegben öltöztetni a gyermeket. Ha melege van, leveszi a pulóvert, ha fázik, felveszi. A hidegebb időben sokszor harisnyát hordanak a gyerekek. Hogy ne kelljen minden öltöztetéskor annyi ruhát levenni, illetve feladni rájuk, célszerű a fiúkra vékony, hosszú nadrágot vagy rövidnadrágot adni, a kislányokat szép kis szoknyában öltöztetni. A nejlon, tüll, illetve a nehéz ruhák kényelmetlenek a gyermeknek. A kantáros nadrágok is sok bonyodalmat okoznak nekik. Célszerű ezeket is elkerülni. Cipőből a legjobbak a tépőzárasak. Ez lehet szandál vagy vászon kiscipő is.

- Hogyan segítik az óvónők a beilleszkedést?

Az óvodakezdés egy beszoktatással indul. Ez általában 1 hetes szokott lenni. Az első 1-2 nap anya/apa is jelen van, ilyenkor 1-2 órát töltenek a gyermekkel együtt az óvodában. Megismerkednek a csoporttársaikkal, az óvónőkkel, a csoportszobával. A 3. napon már lassan fokozatosan lehet hosszabbítani az óvodában való tartózkodást,akár ott is ebédelhet. A szülő már egész délelőttre is az óvodában hagyhatja gyermekét. Mi óvónők is törekszünk, arra, hogy minél gördülékenyebb legyen a beilleszkedés. Próbáljuk a gyerekeket nagy szeretettel fogadni. A beszoktatási idő során, ha szükséges, igyekszünk többször ölbe venni,külön foglalkozni az  újonnan érkezetteket. Apró figyelmességekkel is tudunk könnyíteni a gyermekeknek. Például hozhatják othonról a plüssállataikat, vagy babájukat is.

- Mit kell tenni a szülőknek otthon, hogy segítsék a beilleszkedést?

A gyermek az óvoda és a család harmónikus együtműködése során illeszkedik be, majd fejlődik a legjobban. Ezért igyekszünk a szülőkkel minél jobb kapcsolatot és bizalmas viszonyt kialakítani, mindenről tájékoztatni őket. Például, hogy mi történt aznap a gyermekkel. Fontos hogy a szabályokat is hasonló módon tartassuk be mint az óvodában.Például, ha már fel tudja egyedül venni a ruháját, ne adjuk rá helyette. Vagy ne etessük, amikor már ügyesen eszik. Tudom, nehéz megállni, hogy ne kényeztessük időnként a csemetéinket, de higyjék el nekem, nem attól leszünk jobb szülők, ha mindenben kiszolgáljuk a gyermekünket. Előfordul az is, hogy sietni kell, nincs idő kivárni, hogy a gyermekünk egyedül elkészüljön. Ha erre gyakran kerül sor, akkor azt javaslom, hogy adjunk a gyermeknek időt, és kezdjen ő egyedül előbb öltözni, amíg anya elkészül vagy elpakolja a reggeli maradékát. Vagy este készítsék elő közösen a ruhát, cipőt, hogy reggel ne kelljen emiatt kapkodni(ha megszoktuk akkor meglátják sokkal könnyebbek lesznek a reggelek). A gyerekek általában 2-3 hét alatt beszoknak az oviba, elfogadják a mindennapi rutint. Viszont akad olyan kisgyerek is, akinek sokáig elhúzódik a beszoktatása. Ez lehet akár fél év is. A szülők sajnos sokszor beleesnek abba a hibába, hogy ilyenkor 1-2 napig nem hozzák a gyermeket az oviba. Ezzel sajnos nem segítenek a gyermeküknek, sőt, csak rontanak a helyzetén, hisz az óvodát „rossznak” állítják be a gyermek előtt. A gyermeknek az lesz ilyenkor a megnyugvás, ha nem jön oviba. Ilyenkor nincsenek bevált, jó szokások és tanácsok, csak a kivárás és a türelem segít. Ha érzi a gyermek, hogy bízhat a szüleiben és az óvónőkben, akkor elöbb-utóbb elfogadja a helyzetét. Lényeges, hogy ne tegyünk a gyermeknek könnyelmű ígéreteket. Ne ígérjünk neki csokit, hogy maradjon az oviban. Ne csapjuk be. Ne mondjuk neki, hogy mindjárt jövünk érted, hanem magyarázzuk el neki, hogy mikor tudunk érte jönni, és hogy mit fogunk addig csinálni. Meséljük el neki, hogy az oviban jó helyen lesz, mert itt szeretik és a gyerekek is szívesen játszanak vele. - És mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik egyből örömmel mennek és hamar ott is aludnának? Náluk rövidebb a beszoktatás? Van ilyen fajta gyermek is. Én csak „könnyen beszokónak” hívom. Ő az, aki 2-3 nap alatt megtalálja a helyét a csoportban, szívesen jön reggelente. Viszont lehetséges, hogy 3-4 hét után mutatkozik meg rajta a szülei hiánya. Nem akar az oviban maradni, hisztizik, toporzékol, ha itt kell maradnia. Esetleg újra bepisil napközben és éjjelente is. Nála is az előzőek érvényesek. Ne siettessük a beszokást akkor sem, ha a gyermek látszólag könnyen elfogadja az óvodába járást. Neki is adjuk meg az a 10 napot, ami alatt hozzászokik az óvodába járáshoz. Sőt, azután is türelemmel forduljunk felé, és adjuk meg neki azt a biztonságérzetet, amit igényel. - Általában milyen foglalkozások vannak az óvodában? Miket tanulnak a gyerekek? Célirányos a foglalkoztatás? Az óvodában alapvető ismereteket adunk át a gyermekeknek. Ez a környezetünk (család, időjárás, ünnepek, közlekedés), matematika (geometriai formák, síkidomok, számok, ellentétpárok), anyanyelvi nevelés (mesék, versek) és ének (dalok, körjátékok, mondókák, ritmusfejlesztés) területeken folyik. Ezen kívül még hagyományőrzéssel, idegen nyelvekkel is ismerkedhetnek a gyermekek az óvodában, attól függően, hogy mi áll az adott óvoda alapprogramjában. Ezeket a szülők is elolvashatják. A vezető óvónőtől, vagy az óvónőktől el lehet kérni, és elolvasni. Ezzel is betekintést nyerhetnek a szülők az óvodai életbe. Emellett gondozás és érzelmi nevelés is folyik a csoportokban, de ezek már beleivódtak minden cselekedeteinkbe. Az óvodás gyermeknek mégis alapvető igénye a játék. Erre a lehető legtöbb időt igyekszünk biztosítani, és sok ismeretet a játékon keresztül adunk át a gyermekeknek. Otthon is hagyjanak a szülők minél több időt játékra. Ez a gyermeknek örömet ad, fejleszti képzeletét és személyiségét, feszültségét le tudja vezetni általa – legyen az öröm vagy bánat, és általa alakul ki a játéktudata, ami során a gyermek meg tudja különböztetni a valóságot és a képzelet.

A nagycsoportban egy év során rengeteget fejlődik a gyermek, és az iskolaérettséghez szükséges apróbb lemaradásokat nagyon hamar bepótolja.

- Mik az előnyei és hátrányai a vegyes és sima csoportoknak?

Aki benne dolgozik, az arra esküszik, amilyen éppen a csoportja. Én mindkettőben dolgoztam, és őszintén szólva mindegyiknek van előnye és hátránya is,minden foglalkozást lehet kötött és kötetlen formában is tartani, témától függően.

Viszont gondozási feladatokból több hárul az óvónőkre,ha pl.sima kiscsoportban dolgozik, hisz a kicsik még több segítséget igényelnek. Hamarabb elfáradnak a foglalkozások során, rövidebb ideig képesek figyelni.

Vegyes csoportban, mivel vegyes életkorúak a gyerekek, a nagyok a gondozási feladatokban már ügyesen ellátják magukat, ritkán kell nekik segíteni. Sokszor ők azok, akik a kicsikhez is odamennek, és segítenek nekik az öltözködésben, a rendrakásban, játék során. Ez büszkeséggel tölti el őket. A kicsik nem mindig vesznek részt a foglalkozásokban, ilyenkor többnyire játszanak. Viszont figyelnek, és úgy tanulják meg a nagyok verseit, dalait anélkül, hogy részt vennének a foglalkozáson.

Természetesen differenciálást minden csoportban érdemes folytatni. Ilyenkor 2-3 gyerekkel le lehet ülni játékidő során, és külön foglalkozásokkal lehet fejleszteni őket.

- Integrált csoportokban milyen a sérült és egészséges gyermekek beilleszkedése, mennyiben hasznos ez az egészséges gyermekeknek és mennyiben jó a sérült gyermekeknek?

Nagyon örülök, hogy megindult ez a folyamat, amikor egyre több intézmény – bölcsőde, óvoda is integrál fogyatékos gyermekeket. Ebből adódóan a sérült gyermekeket nem csak hasonló problémákkal küzdők veszik körül, hanem bekerülnek ép társaik közé. Ezáltal ők is megtanulják kezelni a másságot, és elfogadni azt, hogy vannak olyan gyerekek, akik különböző fogyatékossággal küzdenek. Beleélik magukat a helyzetükbe, így megismerkednek az empátia érzésével. A sérült gyermekek beillszkedésével nem volt eddig még problémánk.  Igyekszünk ezeket a gyerekeket minél nagyobb önállóságra szoktatni, egy következetes napirendet kialakítani nekik, amit hamar átlátnak és be tudnak tartani, illetve alapvető önkiszolgálási feladatokat elsajátíttatni velük. Emellett törekszünk arra, hogy minél több mozgásos, énekes, és beszédhelyzetet biztosítsunk, mert ezek hatékonyan fejlesztik őket. Legtöbb helyen szakértő – logopédus, gyógypedagógus,néhol pszichológus – is foglalkozik a gyermekekkel.

- Ételallergiás gyermeket felvesznek a csoportokba? Számos intézményben biztosítják már az ételallergiás gyermekek speciális szükségleteit.

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat