Mozgással kisért versikék:

Napsugaras nyárban Nyújtózik a nyárfa. (nyújtózkodás) Kati, Feri, Böske, Guggoljatok, csüccs le! (guggolás) Fújja a szél a fákat, (törzshajlítás jobbra, balra) Letöri az ágat reccs! (guggolás) Kicsi vagyok én, (guggolás) Majd megnövök én, (nyújtózkodás) Mint a tüdő a fazékból Kidagadok én. (karkörzés a test előtt) Harangoznak délbe', libapecsenyére, Nincs itthon a gazda, megeszi a macska. (összekulcsolt kézzel törzshajlítás előre-hátra) Kaszálj Pista, kalapálj, Holnap délig meg ne állj! (vízszintes kaszálás) Hajlik az ág, fúj a szél, Nyírfa lombja összeér. Újra vissza, újra szét, Rajta, rajta most elég. (törzshajlítás nyújtott karral előre) Kipp-kopp kalapács, Kicsi kovács, mit csinálsz? Sárga lovat patkolok, Aranyszeggel szegelek, (kalapáló mozdulat utánzása törzsdöntéssel) Uccu pajtás, kapj fel rája, Úgy is te vagy a gazdája. (lovagló mozdulat utánzása) Repülnek a madarak, (a karok oldalsó középtartásban) Csattog a szárnyuk. (tapsolás a fej fölött) Mérleg vagyok billegek, (karok oldalsó középtartásban) Kezeimben súlyt viszek. (billegés jobbra-balra) Lassan forog a kerék, Mert a vize nem elég. Gyorsan forog a kerék, Mert a vize már elég. (karkörzés a test előtt lassan, majd gyorsan) Húzzuk a szekeret, (húzás utánzása) Forgatjuk a kereket. (karkörzés) Vezetjük az autót, (csuklómozdulat) Becsapjuk az ajtót. (laza tenyérmozgatás) Hétfőre, keddre, Lépj az emeletre, Egy, kettő, három, Ezt a lépcsőt járom, (helyben járás, magas térdemeléssel) Egy, kettő, három, (ujjak nyitogatása) Apukámat várom (taps) Lassan jár a csiga-biga, Táskájában eleség, Várja otthon lánya, fia, Csiga-biga feleség. (lassú és gyors járás) Nyuszi fülét hegyezi, (nyuszifül utánzása a fej két oldalán) A bajuszát pödöri (pödrés utánzása) Sárgarépát ropogtat, ropp, ropp, ropp, (összezárt ököllel répaevés utánzása) Nagyot ugrik, hopp, hopp, hopp. (ugrálás) Most jöttünk az erdőből, A zöld erdő-mezőből, Addig szökdécseltünk, Míg idáig értünk. (ugrálás) Hopp mókuska, mókuska, Vékony karcsú Mariska A verebek tánca, Szoknyátoknak ránca. (ugrálás) Hosszú lábú gólya bácsi, (helyen járás, magas térdemeléssel) Mit akar ma vacsorázni? (karok széttárása) Békacombot brekeke, Ugye bizony jól esne? (a karok előre nyújtása) Mackó, mackó ugorjál, (páros lábon szökdelés) Mackó, mackó forogjál, (forgás) Tapsolj egyet, ugorj ki! (tapsolás, ugrás) Így törik a diót kopp-kopp (sarokkoppantás) Így meg a mogyorót ropp-ropp (taps)

Petőfi Sándor:Nemzeti dal - részlet

Talpra magyar hí a haza!

Itt az idő, most vagy soha!

Rabok legyünk, vagy szabadok?

Ez a kérdés válasszatok.

- A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!

Sarkady Sándor: Március 15- re

Zeneszó zeng, menetelnek, süt a napfény, fut a felleg; fel a zászlót, fel az égre- Magyarország örömére! A szabadság dala szálljon, aki ember, ide álljon: jövel édes szabad ország- gyönyörű légy, Magyarország!

Donászy Magda: Vígan dalol…

Vígan dalol a madár, virágzik már a határ. Fenn az égen, jókedvében száll a gólya pár. Tavaszi szél ébredezz, magyar zászló lengedezz! Fiúk, lányok, daloljátok: be szép ünnep ez!

Sarkady Sándor: Fel!

Itt az óra, itt az óra! Aki vitéz fel a lóra! Rajta vagyok, rajta máris- vitéz volt a nagyapám is.

Károlyi Amy: Hívjad a …-részlet

Hívjad a, hívjad a falovacskát, add neki, add neki a zabocskát! Jóllakik attól, hízik a zabtól a lovacskám.

Weöres Sándor: Megy az úton…

Megy az úton a katona, zúg a vihar, fúj a szél, zúg-búg, fúj a szél, a katona sose fél. Mitől félne? Kezibe kard, gonoszoknak odavág, dírr-durr, odavág, sose bántsák a hazát.

Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó ide lép, oda lép, hejhó! Hegyen át, vízen át vágtat, nem adom, ha ígérsz százat. Amikor paripám ballag, odanéz valahány csillag. Amikor paripám táncol, odanéz a Nap is százszor.

Weöres Sándor: Rajta, rajta…

Rajta, rajta jó katonák, zászlónk lengjen égre. Verjük le az ellenséget, fusson messze végre!

Weöres Sándor: Nincs szebb a virágnál…

Nincs szebb a virágnál, szép szál katonánál, libegő, lebegő zászló lobogásnál. Jön már, jön a század! Nézd a katonákat! Fegyverük, vaskezük védik a hazánkat. Menetel az ezred… Menetel az ezred, döng a lépés, jobb-bal, jobb-bal, hátraarc! Bum-bum szólnak ólompuskák, mennydörög az ágyú, áll a harc.

Anyák napjára

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék-
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő kabátba

Belebújnék -
Nyári éjen,
Fehér holdsütésben
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem-
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.

Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

Kuczka Péter: Anyám keze

Az én kezem még fehér,
mint a kenyér béle,
mind a kettő belefér,
Anyám tenyerébe.

Barna az ő tenyere,

mint a kenyér héja,
puhán simogat vele,
arcom simogatja.

Este, ha a lámpa ég,
s mégsem látja senki,
barna, jóságos kezét,
kötényébe ejti.

Szeme nagyon messze néz
és a lámpa fénye,
mint az édes, sárga méz,
csorog szép kezére.

Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa

Piros rózsa, fehér rózsa

egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.

Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.

Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

Fecske Csaba: A nagymamánál

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.

Donkó László: Anyák napján

Köszöntelek anyám
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.

Köszöntelek anyám
édes gyermekszóval
áldjon meg az élet
minden széppel, jóval!

Könnyet sose ejtsél,
mosoly legyen szádon,
hisz te vagy a legjobb
nékem a világon!

Köszöntelek anyám
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
nem mozdul a szárnya
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.

Donászy Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.

Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki
a virág.

Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
nagy világ.

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

Móra Ferenc : Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.

B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára

Réges régen készülődünk
erre a nagy napra
hiszen ma van az esztendő
legeslegszebb napja.

Hajnal óta anyut lessük,
Ébred-e már? Hív-e?
Neki van a világon
a legeslegjobb szíve.

Bizony nincs a naptáraknak
mosolygósabb napjuk,
szobáját ma virágokkal
telis-teli rakjuk.

Amit érzünk, amit szólnánk
vidám dalba öntjük,
Édesanyát énekszóval
szívből felköszöntjük.

Veres Csilla: Neked álmodom anyu

Neked álmodom anyu
a napnak sugarát
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.

Elhozom neked anyu
a hulló csillagot
zsendülő mezőkről
az édes illatot.

Elhozom én onnan
méhecskét, virágot
s megálmodom neked
az egész világot.

Az édesanya

Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.

Ámon Ágnes: Anyák napjára

Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
Bontsa ki érette legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét.

Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
az én Édesanyám mindig mosolyogjon!

Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala

Anya kezét fogni jó,
száraz és meleg.
Kerül árok és gödör,
ha vele megyek.

Anya kezét fogni jó,
hogyha kutya jön,
anya kicsit mosolyog,
a kutya köszön.

Anya kezét fogni jó,
hogyha hull a hó.
Egy szavára elkerül
minden hógolyó.

Kék köténye az öböl,
én meg a hajó.
Hajózik a képzelet,
alszik a hajó.

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik,
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van,
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

Iványi Mária: Nagyanyónak

Halkan, puhán
Szirom pereg
Simogatja
öreg kezed.

Piros szegfű
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka.

Tordon Ákos: Anyák napi mondóka

Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam,
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő-
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Anyák napjára

Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.

S azt mondatja velem
Illatos virágom:
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon.

Anyámnak/Nagymamámnak

Virágot kerestem
Pirosat, fehéret,
Bokrétába kötöm
S odaadom néked.

Nem is kivánok én
Érette egyebet
Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat)
Az Isten tartsa meg.

Donkó László: Édesanyám

Édesanyám
tulipánfa,
édes-kedves
minden ága.

Egyik ága
édes lelke,
hogyha sírnék,
átölelne.

Másik ága
kedves karja,
lázas testem betakarja.

Édesanyám
tulipánfa,
engem ölelminden ága.

Azért mert szerettek, jöttem a világra.
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek engem igaz szeretettel!
A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember!

Anyák napján reggel,
mikor a nap felkel,
Nagyanyókám elé állok,
sok-sok szeretettel.

Amíg mesét mondtál,
kötöttél, horgoltál,
Te az egész családunknak
édesanyja voltál.

Anyák napján reggel,
mikor a nap felkel
Nagyanyókám elé állok,
sok-sok szeretettel.

Donászy Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma?

Mi van ma, mi van ma?
Édesanyák napja.
Pár szál virág a kezemben:
édesanyám kapja.

Azt is azért adja,
aki szorongatja:
Édesanyám, édesanyám
jó szívvel fogadja!

Öntözgetem

Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyáknapja ünnepére,
Kihajt minden ága.

Nyilik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.

Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szivében.

Anyák napja van ma

Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva
Keresgette őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.

Jönnek! Szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot.

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.

Kiss Jenő: Meghajtom magamat

Meghajtom magamat most
friss csokor kezembe,
sose vert a szívem
ennél hevesebben.

Nyújtom kicsi csokrom
édes, jó anyámnak
s töröm a fejem: néki
mi mindent kívánjak?

Gyöngyöt a nyakába?
Sok zsírt a bödönbe?
Mosógépet, hogy magát ne törje?
Azt is, de leginkább
hogy sokáig éljen,
s boldog legyen,
boldog, egész életében!

Anyáknapi köszöntő

Szine szárnyú kis madárka csicsereg az ágon,
Tarka szegfű mosolyog a meleg napsugáron.
Virág, madár, s az én szivem őszintén kivánja:
Édes anyát a jó Isten éltesse, megáldja.

Osváth Erzsébet: Ha itthon vagy...

Ha itthon vagy,
olyan jó nekem.
Szobánk is megszépül
hirtelen.

Vidám lesz minden:
a cserép virág,
a képeskönyvek
és Mica cicánk.

Tudom, nem lehetsz
mindig velem.
Hazavárlak mégis
szüntelen 

hangod hallani,
játszani veled,
megsimogatni
fáradt, szép kezed.